Hat akkor nagy duzzogva folytatom a Mexiko sorozatot, ha mas nem is tesz fel kepeket :)
Ezuttal osszegyujtottam 1 par kepet, ami csakis Mexikoban keszulhetett, ami olyan tipikus erre az orszagra.
Barmilyen hihetetlen, de errol a helyrol kolcsonoztunk az autonkat! A Dodge-ot meg a galambot (Pidzsot :))
Igy utaznak autopalyan a Mexikoiak: hatul a kocsi paltojan az egesz csalad :
Autok itt mas markeneven futnak. Az Opeleket Chevroleteknek hijak, es pl. a mi Opel Astrank naluk Chevy Corsa:
Iszonyu vallasosak, minden a szentekrol szol. A bevasralokozpont, ahova jartunk azt pl. "Szent Ferenc szupermarket"-nek hivtak:
Mexiko arcok:
Bejegyzes a Casa Rosa vendegkonyvebol: "We really appreciate all the effort that were made to prepare Casa Rosa for our holiday following Hurricane Emily...."
Hihetetlen, de voros zaszloval, sarloval, kalapaccsal meg kommunizmussal itt komoly embertomeget lehet mozgositani, Che Guevera kepe mindenhol lathato (nem volt 50 ev "kellemetlen" tapasztalatuk...)
Mexikovaros belvarosaban, a fotertol 300 m-re, egy 4-csillagos szallodaban ez volt a kilatasunk:
Mondtam mar, hogy vallasosak? Ez itt egy imahely a kozponti buszpalyaudvar kozepen:
Ez kakukktojas, ezt csak Mickeynak kuldom Mexikovarosbol :)
Illusztrio a posta epuleteben a korona torteneterol:
Juan Pablo Dos:
Amikor a spanyolok idejottek, nem erdekelte oket, hogy Mexikovaros mocsaron fekszik (az aztekok colopoltek, ill. ha vmi lesullyedt, kicsit megmagasitottak) - a spanyolok leromboltak minden aztekot, majd raepitettek a sajat dolgaikat. Aminek az lett az eredmenye, hogy az osszes epuleteukt szanaszet dol, sullyed, ill. amorffá válik.
Ez a Guadalpuri szekesegyhaz, es el kell mondanom, a fenykepezom teljesen vizszintes volt:
(es akkro meg nem beszeltunka csodaszep uj standonszeru templomrol..meses...)
Ennek koszonhetien igy nez ki a vilagszep katedralisuk beleulrol (nem resteuralas alatt van, standardan ilyen...):
Az osi mexikoiak labdajateka. A lenyege, hogy a gyoztes (!) csapat legjobbjat minden meccs utan felaldozzak..Mert ugye mi lehet kedvesebb az isteneknek, mint a legkivalobb felaldozasa?
Nohat, hogy mindenki epsegben hazaert a Csemnopepemiarol, es vegre hozzafer az internethez, akar el is lehet kezdeni a best of- best of kepek feltolteset :) En most gyorsan atlapoztam az en gepemmel keszult 5 - 14.000 kepet, es hat nagyon nehez dolgunk lesz :))
Kivalasztottam azt a 3at amin alegtobbet rohogtem hogy 1 kicsit bemelegitsunk :))
M-E-X-I-K-O!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! See you manana!!!
S-U-P-E-R-M-A-N!!!!!!!!!!!!!!!
Buli van!!!!!!!!!!!!!
Nnnnna! 9 óra hipp-hopp eltelt, megjött az útlevelem Detroitból, és sikerült is végre becsekkelnem. Már a beszállásra várok, egy óra múlva indul a gép. Most mondták be, hogy másik kapuról indul a gép. Csak hogy azért annyira simán ne menjen semmi ;-)
Na mindenkit üdvözlök, bízom benne, hogy az elkövetkező 5 órában nem jelentkezem, mert az azt jelentheti, hogy sikerül elhagynom ezt a repteret. 2 nyaralás alatt több, mint 20 órát töltöttem itt, és már kezd egy kicsit megszokássá válni, már nincs benne az a tűz, mint régen. Ideje továbblépnem :-)
Pá
Szokás szerint Newarkban vagyok, a reptéren. De kezdem az elején:
A terv szerint éjjel sikeresen megérkeztünk New York-ba. A csapat kétfelé vált: Eszti, Csilla, és Peti átmentek a LaGuardia reptérre, majd onnan hajnalban Detroitba, mert az ő utuk arra vitt Mexikóba, Perecz meg én meg a szállodába, mert a mienk innen, Newarkról. Reggel fölkeltünk Pereczcel, eljöttünk ide a reptérre beálltunk a sorba, és amikor kérték az útlevelem, rá kellett jönnöm, ELVESZETT AZ ÚTLEVELEM!!!!!! Perecz és én elmentünk az összes talált tárgyak osztályára, több terminálon is, a United Airlines irodába, felhívtuk a szállodát, de sehol nem lett meg. Próbáltuk a többieket hívni, de minenki ki volt kapcsolva. Viszont a gép indult, úgyhogy Perecz becsekkelt. Kb. két órát azzal töltöttem, hogy a nyaralás, amire fél éve várok elmarad, mehetek a követségre, és talán valahogy hazajuttatnak. A változatosság kedvéért persze egyedül. Ahelyett, hogy a Maya riviérán lógatnám a lábam a tengerbe. Aztán sikerült felhívni a többieket, és kiderült, hogy náluk maradt az útlevelem :-)
Szóval a fő pánik elmúlt, már csak azt kellett elintézni, hogy Detroit-ból az útlevelem valahogy eljusson Newarkra, méghozzá elég sürgősen, mert a többiek gépe 2 órán belül indult. Ez sok-sok kérdezősködés, és Petiék hősies helytállása révén arra jutott, hogy az egyik légitársaság (nem tudom, hogy találhattak rá) olyan szolgáltatást nyújt, hogy elhozzák az útlevelet a legközelebbi géppel. Most ezt várom, és a jól megszokott Newarki reptér vendégszeretetét élvezem. Épp, mint tavaly, amikor a Miami gépet késtük le.
Szóval most ülök, és bizakodom, hogy más már ne jöjjön közbe. Tegnap este is pont azt beszéltem Pereczcel, hogy remélem most már minden szuperül fog menni, mert eddig azért -a két nap csikágót kivéve- nem volt annyira móka. Perecz mondta, hogy ne legyek már hülye, semmi nem történhet :-)))))))
Na mindegy, azt mondhatom, hogy boldog vagyok, mert már felkészültem a legrosszabra. És ahhoz képest ez a néhány óra csúszás szó szerint semmiség. Na remélem mindenki jól van, ha akartok, írjatok kommenteket a blogra. Nem tudom, hogy a villában van-e internet, de ha nincs, akkor valszeg nem fogunk jelenkezni (legalábbis itt) egy hétig. Hát ennyit mostanra, ha lesz még lehetőségem, megírom, hogy folytatódott a kálvária.
Reggeliztem egy avocadós omlett-álmot, iszonyat jó volt. Remélem a cég fizeti, mert 18 dolcsiért azért nem esett volna olyan jól :-)
A város elég uncsi, van egy 4utca x 4utca területű üzleti negyed, de nincs itt semmi. Ezen a területen kívül fehérből a holló és az ember gyakorisága azonos. Itt van a Reds és a Bengals stationja is kb 5 utcára, meg az Ohio folyó, aminek a partján szép csöves sátor tanya van. Mivel az üzleti negyedben lakom, a környék összes boltja 5 felé bezár, kocsmát nem nagyon találtam. Mondjuk nem is kerestem. Azért kirakok néhány képet, hogy lássátok, milyen.
Az Ohio folyó, és a Cincinnati Bengals stadionja:
A túlpart elég lepra lehet, a hídon elég szimpatikus emberek járkáltak :-(
Csikágóról nem írok, majd ha akar, ír más. Szóval végeztünk kb 6-kor, felkaptam a kocsit, és irány Cincinnati, 300 mérföldre, térkép nélkül, két db. nyomtatott itinerrel az anyósülésen. Minden jól ment, az első leágazásig kb. :-) Ott elindultam nyugatnak Michigan irányába. Könnyű megfordulni egy 4 sávos autópályán, úgyhogy egy fél óra múlva már a jó irányba menő dugóban álltam. Másfél óra, és ki is jutottam Csikágóból.
Aztán csak mentem-mentem, mendegéltem, amíg kezdtek elfogyni az autók az útról, mire éjjel 1 felé, 300 mérföd után, Cincinnatitől 3 mérföldre láttam a szép villogó fénykavalkádot a visszapillantóban, és rájöttem, hogy milyen mák, hogy ilyen fáradtan már 100 mérföld/óra alatt mentem csak. A jagelló megkérdezte, hogy tudodm-e, hogy mennyivel szabad itt menni. Én azt kamáztam, hogy szerintem 70-nel, aztán megkérdezte, hogy van-e egyáltalán elképzelésem arról, hogy mennyivel mentem. Én azt kamáztam, hogy kb 80-nal, mire ő: 91-gyel. Az uccsó hangsúlyt jó erősen megnyomta, hogy a meglepetés erejével hasson, micsoda bűnöző is vagyok tudtomon kívül. Én örültem is neki, hogy nem mentem gyorsan. De ő felvilágosított, hogy a limit 65 mérföld, én 91-gyel mentem, az 26-tal több, és 25-től már megyek a sittre a benga nagy négerek közé. (az utolsó tagmondatot -bevallom- én költöttem hozzá, ő ezt így, ebben a formában nem mondta). Nem javított sokat a helyzeten, hogy azt mondta, hogy ez a jogosívány ott nem érvényes, még a nemzetközi sem. Én mondok: de. Mire ő: nem. Aztán felhúztam az ablakot, beszorítottam a fejét, és elkezdtem gyorsulni, majd felkentem az első szalagkorlátra. Valójában persze nem, hanem mondtam, hogy ugyanmár ne vágjon sittre, ártatlan vagyok mint a ma született hó. Végülis elengedett, hogy fizessek be 144 dolcsit, mert a tárgyaláson úgy sem jelennék meg, mert nem leszek az országban.
Tud menni annyival, hogy lesitteljenek (többel is):
Aztán már pikkpakk megérkeztem, becsekkoltam, és lefeküdtem. Elég jó szobát foglalt nekem a kámpeni, 300 dolcsi egy éjszakára :-) Elvileg a város legszebb terére néz a szoba, ami a tizediken van, gyakorlatilag egy nagy építkezésre.
Így néz ki az ágy:
A felső szinten van egy medence is:
Na miután felébredtem St. Charlesban, kénytelen voltam rájönni, hogy egyáltalán nem szórakoztató ismét egész nap egyedül lenni, úgyhogy a két nap idegességre rájött egy harmadik. Aztán Peti ellógott az egyik délutáni baromságról, és bementünk a City-be bringával. Tavaly nem láttunk egy darab embert sem, de most, nagy meglepetésre, és 20 km távolságra megtaláltuk St. Charles szívét! :-) Kocsmát azért nem találtunk, de legalább szép volt. Csináltunk sok fotót, aztán visszajöttünk. Itt van 2:
Peti a belváros szívében:
Miki a bringákból összetákolt róka előtt:
Nnnnna, akkor elkezdek íni. Szóval az utazás nem volt izgis, csak fárasztó, a Jumbo elég szar volt, nem volt elég hely, meg saját TV-m se. Ez legyen a legnagyobb bajom (nem ez lett).
Itt egy kép róla, mert azért jól néz ki. Foci VB-s festéssel:
Aztán megérkeztem a szállásra, ami elég putri volt, már csak amiatt is, mert ugye 10-en voltak egy helyen, de legalább két szobában. Letettem a cuccomat, elmentem nézelődni. Nem sok érdekes dolgot láttam, eléggé unatkoztam, lehangoló volt egyedül. Aztán visszaértem, a cuccomat valaki átpakolta máshova, úgyhogy átmentem egy másik szobába, stb. Nem írom le, unalmas. Másnap már egész nap csak az időt próbáltam elütni, elmentem moziba, megnéztem az igen szar Miami Vice-t a Loews-ben. Az egyetlen jó dolog a filmben, amiért megnéztem, az az, hogy az első jelenet a Mansion dizsiben játszódik, Miami egyik legelitebb klubjában, ahol Norbival szoktunk volt partizni :-) Az tényleg jó volt, majdnem visszaadta a hangulatatát. NYC-ben is csináltam néhány fotót, nem is tudom, melyik a kedvencem.
A kajaárus, akinek a nevéből is látszik, milyen jó a konyhája:
Vagy a "no comment" kategóriás művészet a Battery Parkban:
A reptérre menet az AirTrain lerobbant, úgyhogy megint eltöltöttem egy jó időt a P4-en, ahol Norbival is töltöttűnk már egy-két felejthetetlen órát. Indulás előtt 20 perccel leszakadt az ég, úgyhogy buktam az aznapi Caddilac ranch bulit, meg néhány évet az életemből idegesség miatt. A kb 4 óra késésből egy órát a kifutópályán töltöttünk sötétben. Chicago-ból egy kb 10m-es limóval mentem St. Charlesba egyedül, de még nem volt vége a mókának, egy tehervonat ment keresztbe az úton kb 2 (nem vicc) km/órával. Mivel a tehervonatok jó hosszúak, ezért rezignáltan felkészültem, hogy az estét ott töltöm. Azt hittem, nem lehet szarabb, amikor megállt :-))) Na mindegy, egy előnye volt, hogy későn csekkoltam be, az első napot véletlenül nem számlázták ki. Na írok nemsoká még, most átmegyek a szállodába.
A régi mondás szerint egy kép többet ér ezer szónál, hát itt van egy akkor. A képet egy speedboatból csináltam, azért ennyire ferde, mert elég gyorsan ment :) Kicsit vizesek is lettünk közben, de ezért ültünk fel rá. Mindenkinek ajánlom aki erre jár, a Navy Pierről indul a hajó. A kis négyárbócos elég híres hajó lehet errefelé, mert több képeslapon is láttuk, érdekes módon a Sears Tower tetejéről is ki lehet szúrni. A hajónkat egyébként 100% női legénység vezette :)
Na nem írtam 5 napja semmit, úgyhogy már van mit. Viszont most nincs időm, a hotelben meg nincs net. Úgyhogy leghamarabb holnap reggel (itteni idő szerint) tudom bővebben kifejteni az alábbiakat:
- Unatkozás NYC-ben
- Szar szállás NYC-ben
- 4 óra késéssel érkezés Chicagoba, majd St. Charlesba reggel 4-re
- Unatkozás St. Charlesban
- 2 nap Chicago fun, és felüdülés
- 6 órás út egyedül kocsival (meg redbullal) Cincinnatibe Chicagóból
- Gyorshajtásért lekapcsolódás a pályán, börtön elkerülése, de bírság kiszabódása
- Luxusszoba használatbavétele, tréning
Na ezeket kifejtem, képekre ne számítsatok, max a többiektől majd kifejtem
Sziasztok, ez az új blog! Senki se számítson rá, hogy ezt is olyan gyakran fogjuk frissíteni, mint a tavalyit, de valamit azért csak összehozunk. Remélem lesz benne valami érdekes is.